Aznap egyenesen mogorva volt. Komája az elején nem értette az okát. Hát próbálkozott:

Onog dana baš je namrgođen bio. Jaran ga na početku nije shvatio. Pa pokušavao:

– Az időjárás?

– Vreme?

– Szomorúság ért?

– Nešto tužno si čuo?

– Megbántottalak?

– Jesam li te uvredio?

Vadmalac nem szólt. Csak legyintett a kérdésekre. Végül elárulta keserűségének az okát:

Vepar nije odgovorio. Samo je odmahivao. Na kraju je otkrio razlog njegovog ogorčenja:

– Itt ülök a lakásomban. A kedvenc székemen. Lehetőleg nem is mozdulok. Öregszem mégis.

– Evo, sedim u svom stanu. Na omiljenoj stolici. Niti se ne pomeram. Ipak starim.

Nem tudta a Koma, hogy sírjon vagy kacagjon…

Jaran nije znao dal da zaplače ili da se nasmeje...