Csak kis Tit…

Móra Ferenc a ravatalon

Csak kis Tit lepke-érintése

hiányzott utolsó

földi napodon.

Szokás- és illem-kalodába zárva

csak ő nem juthatott

virágerdős ravatalod,

eleink nyelvén

a castrum doloris,

a fájdalom háza

közelébe: harminckettő nyarának

tóparti Tündér Ilonája.

Szilvakrampusszá aszott,

aprócska tested,

galambszárny-forma

hófehér hajfürtöd

hiába várta-várta

a múzeumi kupola alatt,

hogy más-asszonya asszonyod belép,

s testednek adja, utoljára,

szerelmes keze melegét.

Így indult el, vacogva,

Móra Márton fia,

a végső utazásra.