Pályám emlékezete

oda nem mehetsz be” (Dt 34,4)

Magamnak adtam nevemet –

örmény püspök s dédapám után.

Bengálban vörös lombu fa,

arabul „szabad”, „pénztelen”.

Magam kerestem sorsomat,

idejét – ütem és kapkodás –,

irányát – egyszerre bent és kifelé –,

s terét is: a prést, a réseket.

Én választottam hitemet:

Róma-hű, keleti, zsidó.

Magam alkottam kánonom,

belefoglalva nemest, nemtelent.

Ez itt az én nevem. Ez itt

az én sorsom, hitem, betűm.

Mostantól kint vagyok.

Mostantól bemegyek.