oda nem mehetsz be” (Dt 34,4)

„tamo ne možeš ući (DT 34,4)

Magamnak adtam nevemet –

Ime sâm sebi dao –

örmény püspök s dédapám után.

prema armenijskom biskupu i čukumdedi.

Bengálban vörös lombu fa,

U Bengalu drvo s crvenom krošnjom,

arabul „szabad”, „pénztelen”.

na arapskom „slobodan“, „siromašak“.

Magam kerestem sorsomat,

Svoju sudbu sâm tražio,

idejét – ütem és kapkodás –,

vremena – takt i užurbanost –

irányát – egyszerre bent és kifelé –,

pravca – istovremeno unutra i prema vani –

s terét is: a prést, a réseket.

a i prostora: stegu, pukotine.

Én választottam hitemet:

Svoju veru sâm birao:

Róma-hű, keleti, zsidó.

Veran Rimu, istočnjak, Jevrejin.

Magam alkottam kánonom,

Svoj kanon sam stvarao

belefoglalva nemest, nemtelent.

obuhvatajući plemenito, neplemenito.

Ez itt az én nevem. Ez itt

To tu je moje ime. To je

az én sorsom, hitem, betűm.

moja sudba, vera, slovo.

Mostantól kint vagyok.

Od sad sam vani.

Mostantól bemegyek.

Od sada ulazim.