W. H. Auden emlékének
Kivasaltak, gyűröttek, ál-ragyogók
meg az igaziak csődületében
állt poharával a Pepitaruhás.
Kutyák ugattak benne, kutyák, a benső
földrengésre, a játszó vaksorsra, a szellem
hűséges ebei az elrendelésre
sírván a testért előre. Vígasz volt-e
poharából a korty az agyvelők
jövőt smacizó szeansza után,
mikor ingmelléről a gomb lepattant
sziklai mozdulatától s a hölgyek
papírszalagostul falták a tortát?
Jó volna hinni, hogy jó volt a pohár
mint lovasnak a ló, ahogy jó lehet
minden, amit a lavina előtt
magunkhoz ránthatunk még – egy virágszál
s párna, hol alúdva megfulladunk.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论