Ismét elvérzett egy nap. Hallom
a halál láthatatlan harangja kondul,
a hűvös szél pillangókat és virágokat
borzongat a hold fényölében.
Ifjú pár áll a híd peremén
alattuk a mély folyó, akár a végzet.
Csönd. E bús órán nemcsak a rózsa szirma,
a jóremény szárnya is lehull.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论