Ismét elvérzett egy nap. Hallom

Opet iskrvari jedan dan. Čujem

a halál láthatatlan harangja kondul,

kako zabruji nevidljivo zvono smrti,

a hűvös szél pillangókat és virágokat

svež vetar leptire i cveća

borzongat a hold fényölében.

straši u krilu svetla meseca.

Ifjú pár áll a híd peremén

Na rubu mosta mladi par stoji

alattuk a mély folyó, akár a végzet.

ispod njih duboka reka kao da je sudba.

Csönd. E bús órán nemcsak a rózsa szirma,

Tišina. U tom tužnom čašu ne samo latica ruže,

a jóremény szárnya is lehull.

i krilo dobre nade opada.