Orpheusz és Eurüdiké

Rilke-variációk –

I.

Menj, Eurüdiké.

Tőlem semmit ne várj,

ne alázd meg magad –

ne tedd.

Nem érdemes.

Bár egykor

ágyam ámbrája voltál,

halotti lepleidből

téged én

ki nem bontalak.

Hazug legendánkat

megtörve szétkiáltom:

könnyed lépteimet

senki nem béklyózhatja meg.

Te sem.

Megszoktad úgyis,

hogy már odaát vagy.

Nincs, nem lehet

semmi dolgod velem.

A te halálod nem

az én halálom.

Maradj hát gyökér.

Én soha nem az istenek

kegyéért,

nem érted, neked –

magamnak játszom.

II.

Látod, Eurüdiké:

bár Orpheusz

néma maradt,

te feljöttél

az Alvilág sötét tájairól,

s testedről lassan eltűnik

a halotti gúzs nyoma…

Mégis, jobb, ha erőddel

nem dicsekszel.

Mert vigye csak

pár lépéssel messzebb az út

Thrákia rólad alig-tudó fiát:

Te végleg visszahullsz.

III.

Látod,

se lant, se ének

nem kell hozzá,

hogy visszatérjek;

még annyi sem,

hogy szavaidnak

íve legyen.

Elég, ha fáradt

napjaid peremén

helyet adsz nekem,

s az élet kibontott ámbra-hajam

minden szálában

újra szerteárad.