Rilke-variációk –

Varijacije po Rilkeu –

I.

I.

Menj, Eurüdiké.

Idi, Euridika.

Tőlem semmit ne várj,

Ništa ne očekuj od mene,

ne alázd meg magad –

nemoj se ponižavati –

ne tedd.

nemoj.

Nem érdemes.

Ne vredi.

Bár egykor

Mada si nekad

ágyam ámbrája voltál,

ambra mog kreveta bila,

halotti lepleidből

iz tvog mrtvačkog

téged én

plašta

ki nem bontalak.

rasplesti te neću.

Hazug legendánkat

Lažne legende

megtörve szétkiáltom:

razbijajući širim:

könnyed lépteimet

lagane korake moje

senki nem béklyózhatja meg.

okovati ne može niko.

Te sem.

Ni ti.

Megszoktad úgyis,

Ionako si navikla,

hogy már odaát vagy.

da si na onoj strani.

Nincs, nem lehet

Ne, nemam

semmi dolgod velem.

nikakve veze s tobom.

A te halálod nem

Tvoja smrt nije

az én halálom.

moja smrt.

Maradj hát gyökér.

Pa ostani koren.

Én soha nem az istenek

Ne zbog milosti

kegyéért,

bogova,

nem érted, neked –

ne zbog tebe, tebi –

magamnak játszom.

sebi igram.

II.

II.

Látod, Eurüdiké:

Vidiš, Euridika:

bár Orpheusz

mada je Orfej

néma maradt,

ostao nem,

te feljöttél

ti si se iz mračnih predela

az Alvilág sötét tájairól,

Podzemlja uzdigla,

s testedről lassan eltűnik

i s tvog tela trag samrtnog

a halotti gúzs nyoma…

okova polako nestaje...

Mégis, jobb, ha erőddel

Ipak, pametnije je ako se

nem dicsekszel.

s tvojom snagom ne hvališ.

Mert vigye csak

Jer put sina Trakije

pár lépéssel messzebb az út

ko o tebi jedva nešto zna neka

Thrákia rólad alig-tudó fiát:

samo par koraka dalje odnese:

Te végleg visszahullsz.

Propasćeš zauvek.

III.

III.

Látod,

Vidiš,

se lant, se ének

ni lira, ni pesma

nem kell hozzá,

nije potrebna zato

hogy visszatérjek;

da se vratim;

még annyi sem,

ni toliko,

hogy szavaidnak

da tvoje reči

íve legyen.

luk formiraju.

Elég, ha fáradt

Dovoljno je da na rubu

napjaid peremén

tvojih umornih dana

helyet adsz nekem,

mesto mi daješ,

s az élet kibontott ámbra-hajam

i život u svaki vlas

minden szálában

moje lepršave ambra-kose

újra szerteárad.

ponovo se raširi.