Új május

Így van szavam szívén a halk,

Zengő imám, ha nem zavar:

Bádogos iparos vagyok,

ám amikor fojtogató

gondolatok vernek pofon;

Nem ez vagyok.

Rég elmerült és önfeledt

eszmémben még felfigyelek.

Mint rossz gyerek, ki csíntalan,

Kit nem zavar a zűrzavar.

Mint az, ki siratásait,

Az énje némaságain fel-felzokog.

Olykor magamra ébredek.

Fölkavarnak a reggelek.

Jajgat a Nap, úgy érezem.

S pihenő csöndje a magánynak reám kiált:

Ember vagyok és nem cigány.