Nosztalgia

Egy nap hazamegyünk fapados vonaton,

nem viszünk mást, csak a régi szavakat,

majd rajzolunk az ablakra és énekelünk

és visszaköszön mindenki, aki leszáll;

egy nap hazamegyünk, senki sem néz ránk,

csak tudják: ott vagyunk,

nem kell szégyellnem a kezem,

hogy kifordítva ölembe hull;

egy nap hazamegyünk,

hazavisz mindenkit a fájdalom,

szemek alatt a karikák szembeköszönnek,

torkunkban az ismerős víz íze;

egy nap hazamegyünk, két maroknyi szóval,

és egy krumpliföldön előrebukunk.