Egy nap hazamegyünk fapados vonaton,

Jednog dana lokalnim vozom idemo kući,

nem viszünk mást, csak a régi szavakat,

ništa drugo, tek stare izraze nosimo,

majd rajzolunk az ablakra és énekelünk

pa na prozor crtamo i pevamo

és visszaköszön mindenki, aki leszáll;

i svako, ko silazi otpozdravlja;

egy nap hazamegyünk, senki sem néz ránk,

jednog dana stižemo kući, niko nas ne pogleda,

csak tudják: ott vagyunk,

samo znaju: tamo smo,

nem kell szégyellnem a kezem,

ne trebam se stiditi zbog svoje ruke

hogy kifordítva ölembe hull;

jer iskrivljeno u krilo mi pada;

egy nap hazamegyünk,

jednog dana idemo kući,

hazavisz mindenkit a fájdalom,

bol nas kući nosi,

szemek alatt a karikák szembeköszönnek,

podočnjaci pozdravljaju,

torkunkban az ismerős víz íze;

u grlu nam je okus poznate vode;

egy nap hazamegyünk, két maroknyi szóval,

jednog dana stižemo kući sa dve šake izraza

és egy krumpliföldön előrebukunk.

i na jednom usevu krompira se srušimo.