Bolondok

a cséphadarós gyalogok,

akik gerincüket – és a kaszát is –

kiegyenesítették,

a vörösbársony-süvegűek,

akik vérrel írták zászlaikra:

a hazáért és szabadságért,

Bem honvédéi,

akik felvirágozták a rézágyúkat

a karikára hulló esőben,

a felszisszent nyomorultak,

akik nem csupán a falat kenyeret,

de az igazságot is éhezni merték,

a föld alatt szervezkedők,

akik tűzhelyet, családot

elsősorban másoknak reméltek,

az újjáépítők,

akik gyopáros szívóssággal

virultak ki csúcsán a romhegyeknek,

március újraéledt fiai,

akik sugárként hatoltak át

az októberi ólmos szürkeségen,

az itthon maradók,

akik egy hitetlen, kilyukadt-falú országban

zokszó nélkül kezdték gyűjteni a rőzsét.

És igen, bolondok azok is,

akik a felsoroltak bolondságait

folytatni szeretnék.

Ám közveszélyes őrültek fogtak össze,

hogy a bolondokat innen kirekesszék.