a cséphadarós gyalogok,

pešaci sa stojcima,

akik gerincüket – és a kaszát is –

koji su svoju kičmu – a i kosu –

kiegyenesítették,

ispravili,

a vörösbársony-süvegűek,

nosioci crvenobaršun mitre,

akik vérrel írták zászlaikra:

koji su na zastavu krvlju pisali:

a hazáért és szabadságért,

za domovinu i slobodu,

Bem honvédéi,

domobrani Bema

akik felvirágozták a rézágyúkat

koji su u nesmiljenoj kiši

a karikára hulló esőben,

bakrene topove cvećem kitili,

a felszisszent nyomorultak,

pisnuli bednici,

akik nem csupán a falat kenyeret,

koji ne samo zbog zalogaja hleba,

de az igazságot is éhezni merték,

ali i zbog istine gladovati smeli,

a föld alatt szervezkedők,

potajni organizatori,

akik tűzhelyet, családot

koji su ognjište, porodicu

elsősorban másoknak reméltek,

prvenstveno za druge namenili,

az újjáépítők,

obnavljači,

akik gyopáros szívóssággal

koji su poput smilja ustrajno

virultak ki csúcsán a romhegyeknek,

na vrhovima ruševina rascvetali,

március újraéledt fiai,

oživeli sinovi marta,

akik sugárként hatoltak át

koji su preko olovo teškog

az októberi ólmos szürkeségen,

oktobarskog sivila kao zraci prodirali,

az itthon maradók,

u domovima sakriveni,

akik egy hitetlen, kilyukadt-falú országban

koji su u nevernoj državi probijenih zidova

zokszó nélkül kezdték gyűjteni a rőzsét.

bez prekora počeli suvad skupljati.

És igen, bolondok azok is,

I da, ludi su i oni,

akik a felsoroltak bolondságait

koji bi ludorije nabrojanih

folytatni szeretnék.

nastavili.

Ám közveszélyes őrültek fogtak össze,

Ali udružili su se opasni luđaci

hogy a bolondokat innen kirekesszék.

da bi odavde luđake isključili.