Lebegő táj

A partok ágán

fönnakad a víz,

zöld pálmalevél most a tó;

nevetésed meg hegyről lefutó

szél – libegteti és eljátszik vele.

A semmiségből úszik egy hajó,

jön, mint a boldog üzenet.

Ülj le

a mindenséggel szembe,

madarak lengő lombja alá

s felejtsd el halvány nevedet.

Ne emlékezz és

ne remélj:

így teremts időt szerelemre.

Gyümölcsök sárga vihara

megérett tested közelébe ért;

add el magad egy sóhajért,

mely rászállt a szemedre:

a megkövült láng bazaltoszlopai

ledőlnek kedvedért.