itt álltak tegnap

mikor a csend felfalta önmagát,

megszakadt nyomok ostoba

egymásutánja:

gyermekkorom sötét tűzfal-félelmeinek

tövében, nyálkásan csillogó

múlt nappalaim.

a derengő, sötétben átvérzett stigmák

övezte arcocskák.

azóta történt egy s más. de megint eltérek:

nem, nem, nem edződtem még hozzá

a szívós elviseléshez,

nagyjából egészséges vagyok, munkabíró,

és nem túlságosan

semmilyen.