mikor a csend felfalta önmagát,

kad je tišina sama sebe prožderala,

megszakadt nyomok ostoba

niz isprekihutih bedastih

egymásutánja:

tragova:

gyermekkorom sötét tűzfal-félelmeinek

u podnožju mojih dečačkih žarkih

tövében, nyálkásan csillogó

strahovanja, moji protekli memljivo

múlt nappalaim.

sjajni dani.

a derengő, sötétben átvérzett stigmák

lica optočena jedva primetnim, u tami

övezte arcocskák.

prokrvljenim stigmama.

azóta történt egy s más. de megint eltérek:

od onda što šta se desilo. opet sam odlutao.

nem, nem, nem edződtem még hozzá

ne, ne, nisam se još navikao

a szívós elviseléshez,

da žilavo trpim,

nagyjából egészséges vagyok, munkabíró,

uglavnom sam zdrav, radno sposoban,

és nem túlságosan

i nisam previše

semmilyen.

nikakav.