A hűség bűnei

Mementóként, hogy ne feledjem,

nekifeszítve a szoba falának,

szavad pengéit körémdobáltad:

„– Idefigyelj,

te jobb vagy,

mint amilyen

az ember

egyáltalán

lehet!”

S én, mint aki megszégyenül,

de mégse rezdülve belül,

mit is mondhattam volna újra?

Hogy megmenekülésem,

körüldobált épségem

csupa látszat.

Nem én lettem különb,

a késdobáló félelem,

a világ lett silányabb.

Mit mondhatnék?

Végtére is

veletek együtt bukom el.

Nem véd se irgalom, se hit.

Hisz még az Isten fia se tudta

megváltani a hűség bűneit.