Mementóként, hogy ne feledjem,

Kao podsetnika, da ne bi zaboravio,

nekifeszítve a szoba falának,

na zid razapetog na mene

szavad pengéit körémdobáltad:

si bacala sečiva tvojih reči:

„– Idefigyelj,

„ – Pazi,

te jobb vagy,

ti si bolji

mint amilyen

no što čovek

az ember

oupšte

egyáltalán

može

lehet!”

biti!”

S én, mint aki megszégyenül,

A ja kao osramoćenik

de mégse rezdülve belül,

koji se ipak ne pomera,

mit is mondhattam volna újra?

šta bi mogao ponovo reći?

Hogy megmenekülésem,

Da mi je spas,

körüldobált épségem

opkoljena nepovređenost

csupa látszat.

čist privid.

Nem én lettem különb,

Nisam ja postao bolji,

a késdobáló félelem,

strah koja noževe baca,

a világ lett silányabb.

svet je postao gori.

Mit mondhatnék?

Šta bi mogao reći?

Végtére is

Naposletku

veletek együtt bukom el.

zajedno s vama propadam.

Nem véd se irgalom, se hit.

Ni milost, ni vera ne štiti.

Hisz még az Isten fia se tudta

Pa ni sin Božji nije mogao

megváltani a hűség bűneit.

izbaviti grehove vernosti.