Új beszéden töröm a lelkem

Új beszéden töröm a lelkem

mert a csillagok felől közeledőkhöz

akarok szólni most hallhatóbban

és világosabban hogy latba essék

ami embertől emberi hangon feléjük sugárzik

amivel meg kellene győznöm mindahányat

csak pillanatra forduljon vissza nyitott szemekkel

és a hátával takart fényt ismét arcunkig eresztve

nézzen szét közöttünk

nem vagyunk rosszak

feketébbre sikeredett lelkünk nem a kor ördöge

nem förtelmes kór lappang szívünk helyén

mi csak ülünk állunk megyünk nézelődünk

azután beszélünk

mint akik tudják hol az igazi láng

és hogyan festenek az elébe tartott kis és nagy dolgaink

hát jól értsük meg egymást

máglyákat rakni így is úgy is

egyaránt lehet