Új beszéden töröm a lelkem

Dušom nov jezik stvaram

mert a csillagok felől közeledőkhöz

jer sad razgovetnije jasnije želim

akarok szólni most hallhatóbban

govoriti onima koji se sa zvezde približavaju

és világosabban hogy latba essék

da to što prema njima

ami embertől emberi hangon feléjük sugárzik

ljudskim glasom zrači ima svoju težinu

amivel meg kellene győznöm mindahányat

čime bi svakog od njih ubediti trebao

csak pillanatra forduljon vissza nyitott szemekkel

otvorenim očima nek se samo na tren okrene

és a hátával takart fényt ismét arcunkig eresztve

i leđima zaklonjenu svetlost do naših lica ponovo puštajući

nézzen szét közöttünk

nek između nas zagleda

nem vagyunk rosszak

nismo izvitopereni

feketébbre sikeredett lelkünk nem a kor ördöge

nije đavo epohe što su naše duše crnije

nem förtelmes kór lappang szívünk helyén

na mestu naših srca nije užasna zaraza

mi csak ülünk állunk megyünk nézelődünk

mi tek sedimo stojimo koračamo razgledamo

azután beszélünk

potom govorimo

mint akik tudják hol az igazi láng

kao oni koji znaju gde je istinski plamen

és hogyan festenek az elébe tartott kis és nagy dolgaink

i ispred njega stavljeni naši mali i veliki poslovi kakvi su

hát jól értsük meg egymást

pa shvatimo jedan drugog

máglyákat rakni így is úgy is

lomača podjednako može biti sastavljena

egyaránt lehet

i ovako i onako