Kedves É.

Catullus

Éljünk, kedves É. És bőszítsük

a sok hektikás vént, a Nap

lemegy és feléled reggel,

de bennünk soha ki nem lobban,

ami volt, lesz már, mert van.

Éljünk, kedves É., mert nincs

örök éj, és nincs örök álom,

ami ellobban, felvirrad még,

lehet feléled reggel, de mi?,

ha sokezerre nőtt már napjaink

száma, ha lyukas garas ára van

szavunknak, ha belezavarodunk

a számolásba, ne bőszítsenek

akkor, két mogorva vént, fittyet

hányunk beszédeikre, mert a

Nap lemegy és feljő és mi élünk

és leszünk, kedves É.