Catullus

Katul

Éljünk, kedves É. És bőszítsük

Neka živimo, draga E. I ljutimo

a sok hektikás vént, a Nap

one grozničave starce, Sunce

lemegy és feléled reggel,

silazi i ujutro vaskrsne,

de bennünk soha ki nem lobban,

ali u nama nikad se ne gasi,

ami volt, lesz már, mert van.

što je bilo, biće, jer živi.

Éljünk, kedves É., mert nincs

Neka živimo, draga E., jer večna noć

örök éj, és nincs örök álom,

ne postoji, i nema večnog sna,

ami ellobban, felvirrad még,

što se gasi još osvane,

lehet feléled reggel, de mi?,

možda ujutro oživi, ali mi?

ha sokezerre nőtt már napjaink

ako broj naših dana na više hiljada

száma, ha lyukas garas ára van

naraste, ako naša reč ni groša

szavunknak, ha belezavarodunk

ne vredi, ako se u računicu

a számolásba, ne bőszítsenek

upetljamo, tada dva smrknuta

akkor, két mogorva vént, fittyet

starca neka ne žeste, briga

hányunk beszédeikre, mert a

nas šta pričaju, jer Sunce

Nap lemegy és feljő és mi élünk

silazi i izlazi i mi živimo

és leszünk, kedves É.

i živećemo, draga E.