Esőkabátban bóklásztunk a templomkertben,
A hegytetőn, zöld fűszálak és nedves kövek között,
Az autót a parkolóban hagytuk.
Az égen dupla szivárvány feszült, ritkán látható:
A vastagabb fölött egy vékonyabb ívvel,
Mely az előző színeit fordítva tükrözte.
Néztem a Hegyek Istenének dupla koronáját,
És tudtam, hogy a szivárvány nem ér véget
A szikláknál, a víznél, folytatódik bennük is,
A föld alatt is: átszelve bazaltot, sötét ásványt,
Vakondjáratot – és teljes kört fut.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论