Szemed sugarán forognak napjaim
nevetsz és felemelsz a magasságba kék sómezőkön vándorolok
kenyérfák és a csukott ajtók kilincsei szívemben
ó szánalom örvénye s te kiválasztott lény
kristályaim fénytöréseiben őrizlek
távol vagyok tőled
tollaimról lepereg a víz sírás ez mert nyájaim elhullanak a tisztátalanság környékein
törvény ez az időre és térre
íme jegyzetek a tűzkatasztrófákról és a zuguccák nőcsábászairól
íme a különbségtevés hogy elvittem a gyermek álmát
ifjúságod rózsaleveleit miket a fekete bajszú hentesnek akartál ajándékozni
megfoghatatlan vagyok hínáraidban
hajnalhinta
asszony
ellened mondom
kenyér
kalapács.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论