Szemed sugarán forognak napjaim

Moji dani se na zracima tvojih očiju vrte

nevetsz és felemelsz a magasságba kék sómezőkön vándorolok

tvoj smeh me u vis diže na plavim livadama soli lutam

kenyérfák és a csukott ajtók kilincsei szívemben

u mom srcu su drvo od hleba i kvake zatvorenih vrata

ó szánalom örvénye s te kiválasztott lény

o vir sažaljenja i ti izabrana osobo

kristályaim fénytöréseiben őrizlek

u lomovima svetlosti mojih kristala te čuvam

távol vagyok tőled

daleko sam od tebe

tollaimról lepereg a víz sírás ez mert nyájaim elhullanak a tisztátalanság környékein

otiče voda s mog pera plač je to jer u okolini prljavštine stado mi crkava

törvény ez az időre és térre

zakon je to za vreme i prostor

íme jegyzetek a tűzkatasztrófákról és a zuguccák nőcsábászairól

evo zapisa o vatrenim stihijama i zavodnicima zakutaka

íme a különbségtevés hogy elvittem a gyermek álmát

evo pravljenja razlike jer sam odneo san deteta

ifjúságod rózsaleveleit miket a fekete bajszú hentesnek akartál ajándékozni

ružine latice mladosti koje sam mesaru s crnim brkovima hteo pokloniti

megfoghatatlan vagyok hínáraidban

u tvojim drezgama sam neuhvatljiv

hajnalhinta

ljuljačka zore

asszony

žena

ellened mondom

protiv tebe kažem

kenyér

hleb

kalapács.

čekić.