67 (Valaki szíven szúrta a lányt…)

Valaki szíven szúrta a lányt az erdőben fiatal volt kötény és jegygyűrű nélkül indult el hazulról

a nyirkos mezőben fekszik látni hogy játék az egész

sárga viaszból van akár az angyalok

én föl alá mozgok a szobában hogy ne halljam az éjszaka fájdalmát

ahogy a falakhoz csapódik

kérdezni szeretnék valamit de itt hiúság minden

jól van ez így hogy én találtam meg a kést és nem a gyermek aki megölhetné magát vele érzem hogy égett hangja van és kegyetlenül nehéz

az emlékezés kötelein csüngök

alattam az aranyszegélyű torony és az erdő ahol a gyilkos nyomai páráznak

hét mérföldre van innen a kedvesem

rossz újsághírt olvastam

nem tudom hol lakik az orvos aki délelőttre magához rendelt

megsimítom a halat amint a márvány asztalon fekszik

hideg és tüskékkel behintett.