Valaki szíven szúrta a lányt az erdőben fiatal volt kötény és jegygyűrű nélkül indult el hazulról

Neko je u šumi devojku u srce ubo mlada je bila bez kecelje i burme krenula od kuće

a nyirkos mezőben fekszik látni hogy játék az egész

na vlažnoj livadi leži vidi se sve je samo igra

sárga viaszból van akár az angyalok

kao anđeli iz žutog voska je

én föl alá mozgok a szobában hogy ne halljam az éjszaka fájdalmát

vrpoljim se u sobi da ne čujem kako se bol noći

ahogy a falakhoz csapódik

o zid udara

kérdezni szeretnék valamit de itt hiúság minden

voleo bi nešto pitati ali tu je sve sujeta

jól van ez így hogy én találtam meg a kést és nem a gyermek aki megölhetné magát vele érzem hogy égett hangja van és kegyetlenül nehéz

dobro da sam nju i nož ja našao a ne dete koji bi se s tim mogao ubiti osećam da mu je glas garav i prokleto težak

az emlékezés kötelein csüngök

na užadima sećanja visim

alattam az aranyszegélyű torony és az erdő ahol a gyilkos nyomai páráznak

ispod mene je toranj sa zlatnim rubom i šuma u kojoj tragovi ubice naziru

hét mérföldre van innen a kedvesem

moja mila je sedam milja odavde

rossz újsághírt olvastam

tužnu novinsku vest čitao

nem tudom hol lakik az orvos aki délelőttre magához rendelt

ne znam gde stanuje lekar koji me je za prepodne sebi pozvao

megsimítom a halat amint a márvány asztalon fekszik

pogladim ribu koja na mermernom stolu leži

hideg és tüskékkel behintett.

hladna je i trnovima posipana.