60 (Fölemellek hogy lássanak)

Fölemellek hogy lássanak kőből vagy te elrejtett karmokkal és fényerekkel a homlokodon a hang és szín törvénye nem idegen nekem és meghatározza előttem a tájat

lassú mozdulások az unalom felhői esőznek

ellenségeink átlátszó tagokkal ülnek a kanálisok rácsain

megzsúfolt pillanat

a harcok trombitái összetörtek

anyja mellén kövéren csüng a magzat ki tudja mi lesz belőle

a könyörületes ábrázatot keresem akit valaha jól ismertem gazdátlan tányér az asztalon

a fa hegyén egyedül él a madár és fekete éneket sír

nyissuk ki az ablakot ahonnan a győzelem embereit látni

összetartozás szavai kikelnek a homokban

mellettem vagy és a tied vagyok énekelj a sötét házak között örömünk vitorlái lobognak.