Fölemellek hogy lássanak kőből vagy te elrejtett karmokkal és fényerekkel a homlokodon a hang és szín törvénye nem idegen nekem és meghatározza előttem a tájat

Dižem te da te vide iz kamena si sa skrivenim kandžama i na čelu sa svetlosnim žilama zakon glasa i boje mi nije stran i ispred mene pejzaž određuje

lassú mozdulások az unalom felhői esőznek

spori pokreti oblaci čame rose

ellenségeink átlátszó tagokkal ülnek a kanálisok rácsain

na rešetkama kanala naši protivnici prozirnim udovima čučaju

megzsúfolt pillanat

krcat trenutak

a harcok trombitái összetörtek

slomile su se trube megdana

anyja mellén kövéren csüng a magzat ki tudja mi lesz belőle

na dojci matere debeli potomak visi njegovu sudbu ko zna

a könyörületes ábrázatot keresem akit valaha jól ismertem gazdátlan tányér az asztalon

od ranije mi dobro poznatog milostivog obraza tražim na stolu je samotan tanjir

a fa hegyén egyedül él a madár és fekete éneket sír

na vrhu drveta ptica sama živi i crnu pesmu peva

nyissuk ki az ablakot ahonnan a győzelem embereit látni

otvorimo prozore odakle se ljudi pobede vide

összetartozás szavai kikelnek a homokban

na pesku reči uzajamne pripadnosti niču

mellettem vagy és a tied vagyok énekelj a sötét házak között örömünk vitorlái lobognak.

pored meni si tvoja sam pevaj među tamnim domovima jedra naše radosti vijore.