Elrendezés

Miközben teremtette, mormogott az

Úr, kezdetben az Eget és a Földet,

a Nagy Világot,

kinyitotta a,

és kipakolt belőle

kegyhátizsákot.

Remélem, morgott, hogy ez az

egész egészen

jól el lesz velem,

azért bele előre

nézett egy kicsit

a történelem

be, bele, hajrá fejest épp a

szabadságharcba, de gyorsan ki

kapcsolta. Na és.

Gyümölcs és gyümölcsözés

egyensúlyban van,

jól van, slusz-passz-kész.

Termel, mormol, nyelveket

gyakorol, bereked közben,

és belebrekeg,

úgy hangsúlyoz a

Jóisten, mint

a kisgyerek.

Nem használnám

föl, először gondolta

úgy, a virágot,

de másnap rájöve nagyon is,

hogy buta volt, kell, magára,

mein Gott, berágott,

és látta, mert visszatette, hogy rosszul

repülnek, a teheneket

a legelőre,

szarvakat döfve beléjük

hátra (rossz), középre

(rossz), legelölre.

És csinált vala férfit, és

rácsinált széles női

tömegeket,

elrendezvén a dolgot azonképp,

hogy érezzék egymáson

jól magukat,

kinöveszt gyenge füvet, hajakat és hájakat

növeszt, és növeszti

azokat a fákat,

s gondolván, oly’ elég ennyi jó,

az ördögbe’ is, kifejleszti

a problémákat.

És látá Isten, hogy jó

ez is. De reménykedett

csak abban, hogy lát,

s remélte, hogy van, mert elrendez

és teremt. Elrendezi és

teremti magát.