Félelem nélkül

mindenki számára valóság

kivéve azt aki megéli

a test leveti önmagát

és feloldódik a habokban

a lélek szól:

amíg veled vagyok ne félj

s ha már nem vagyok veled hogy is félnél

halál-gyakorlat

minden alvás

minden érgörcs

minden hajtűkanyar

szerelmem biokémia

ideg-reflex a félelem

állattal vagyok összezárva

tőlem függ mivé nevelem

mikor odáig eljutottam

hogy félni már nem tudok semmitől

egyformán kedves az öröm és a fájdalom

bármely percben elfogadom

és megköszönöm a halált

mert nincsen már olyan halálnem

amitől szívem visszaretten

versem rajtad mint drótkötélen

lehúzódó szakadék fölött

mint a gyámkő az omló háznak

nekifeszül az elmúlásnak

a gondolat

a félelem beomlott-bánya-súlyát tartani

benn a szénfalban az agyonnyomatás előtt

és bontani a falat

amely ránkszakadt

mert a szén éjfekete falán túl fény van

mert a szén éjfekete falán túl nappal van

mert a szén éjfekete falán túl vár az élet

börtönablakon át

fölsajgó nagy égbolt

távoli-tárt hívás

a rabok rád figyelnek