mindenki számára valóság

za svakoga je stvarnost

kivéve azt aki megéli

sem za onoga ko doživi

a test leveti önmagát

sam sebe skida telo

és feloldódik a habokban

i rastvara se u valovima

a lélek szól:

oglasi se duša:

amíg veled vagyok ne félj

ne boj se dok sam s tobom

s ha már nem vagyok veled hogy is félnél

i kad više nisam s tobom kako bi se i bojao

halál-gyakorlat

vežba smrti je

minden alvás

svako spavanje

minden érgörcs

svaki grč žile

minden hajtűkanyar

svaka strma okuka

szerelmem biokémia

moja ljubav biohemija

ideg-reflex a félelem

strah je refleks živca

állattal vagyok összezárva

s životinjom sam u tamnici

tőlem függ mivé nevelem

o meni ovisi kako ću ga vaspitati

mikor odáig eljutottam

kad sam već dotle stigao

hogy félni már nem tudok semmitől

da se od ničega ne bojim

egyformán kedves az öröm és a fájdalom

radost i bol jednako su mi drage

bármely percben elfogadom

u svakom trenutku prihvatam

és megköszönöm a halált

i celivam smrt

mert nincsen már olyan halálnem

jer nema te vrste smrti

amitől szívem visszaretten

ispred koje bi mi se srce ustuknuo

versem rajtad mint drótkötélen

moja pesma na tebe kao na razapetoj žici

lehúzódó szakadék fölött

iznad provalije visi

mint a gyámkő az omló háznak

kao kamen podupirač na trošni zid

nekifeszül az elmúlásnak

misao se privikava

a gondolat

prolaženju

a félelem beomlott-bánya-súlyát tartani

držati težinu srušenog rudnika straha

benn a szénfalban az agyonnyomatás előtt

unutra u  zidu uglja pre zgnječenja

és bontani a falat

i razgraditi zid

amely ránkszakadt

koji se na nas srušio

mert a szén éjfekete falán túl fény van

jer iza mrklocrnog zida uglja svetlost je

mert a szén éjfekete falán túl nappal van

jer iza mrklocrnog zida uglja dan je

mert a szén éjfekete falán túl vár az élet

jer iza mrklocrnog zida uglja život te čeka

börtönablakon át

preko prozora tamnice

fölsajgó nagy égbolt

napaćena nebeso

távoli-tárt hívás

otvoren pozivu daljine

a rabok rád figyelnek

robovi na tebe paze