Schweigende, stumme Weiten in der Tiefe.
A mélyben néma, hallgató világok,
Die Stille heult. Ich schreie. Doch wer riefe
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
mir Antwort zu in diesem todumhauchten
de nem felelhet senki rá a távol,
serbischen Land, des Täler blutig rauchten;
a háborúba ájult Szerbiából
und du bist fern. Nur nachts durch meine Träume
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
klingt deine Stimme noch. In heiße Räume
s szivemben nappal ujra megtalálom,
des Herzens berg ich sie, ihr tags zu lauschen,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
indes um mich die schlanken Farne rauschen.
sok hűvös érintésü büszke páfrány.
Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
Wann ich dich wiederseh, kann ich nicht wissen,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
du Hort, stark wie ein Psalm in Ärgernissen,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
wie Licht und Schatten schön! Ach, selbst mit blinden
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
Augen würd ich unfehlbar zu dir finden;
most bujdokolsz a tájban és szememre
die Landschaft birgt dich, doch von innen schwebst du
belülről lebbensz, így vetít az elme;
mir vor das Aug, und unzerstörbar lebst du:
valóság voltál, álom lettél ujra,
Wirklichkeit warst, Traum wirst du, Wunderbare,
kamaszkorom kútjába visszahullva
erneut im Brunnen meiner Knabenjahre.
féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
Voll Eifersucht dring ich in dich: Sag, liebst du
a hitvesem leszel, - remélem ujra
mich? Und, am Gipfel meiner Jugend, gibst du
s az éber lét útjára visszahullva
die Hand als Gattin mir? Ich hoff's; erneut im
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
Wachsein weiß ich: Du bist's: Ehfrau und Freundin,
csak messze vagy! Túl három vad határon.
nur fern bist du. Jenseits drei wilder Grenzen.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
Auch wird's September, bunt schon Kronen glänzen.
A csókjainkról élesebb az emlék;
Vergißt mich selbst der Herbst? Ins Ungewisse
csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
treib ich und schmeck noch taumelnd unsre Küsse.
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
An Wunder glaubt ich und vergaß sie. Lärmend
de elborult s a bombák fönt a gépben
ziehn Bomber über uns. Am Himmel, schwärmend,
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
sah ich dein Augenblau - nun, unter Dröhnen
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
trübt es sich ein, und wild die Bomben sehnen
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
zum Sturz sich droben. Ihnen trotzend leb ich
megjártam érted én a lélek hosszát,
und bin gefangen, doch, glaub mir, bald schweb ich
s országok útjait; bíbor parázson,
zu dir und weiß, daß ich dich nicht verfehle.
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
Für dich legt ich die Länge meiner Seele,
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
der Wege all zurück. Durch Purpurgluten,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
wenn es so sein muß, durch brüllende Fluten
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
werd ich mich zaubern, daß zu dir ich finde,
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
ich werde zäh sein wie am Baum die Rinde,
a 2 x 2 józansága hull rám.
mit wilder Männer Ruh werd ich aufwiegen
Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
Waffen und Macht; es lehrt die Not mich siegen
1944. augusztus-szeptember
und die Gefahr, und hold wird Hoffnung schenken
die Nüchternheit des 2x 2 dem Denken.