Legyen övé a dicséret

Neka pohvala njoj pripadne,

a nyúlánk, szőke copfos lányé

vitkoj, blondoj devojci sa pletenicom

akit az Arno partjáról ismerek.

koju sam na obali Arnoa upoznao.

Ott jártam akkor készülve rá

Tad sam tamo lutao kad sam se

hogy az Úr szolgálatába álljak

u beloj rizi na struku sa lila trakom

fehér reverendában, lila szalaggal a derekamon.

spremao da Gospodu služim.

Dicsértessék az idegen föld csitri lánya

Neka bude hvaljena šiparica tuđine

hogy letérített az ösvényről

da me je odvratila sa one staze

melyen tán eltévedtem volna örökre.

na kojoj bi se možda zauvek zabasao.

Ott láttam meg őt az Arno köves partján

Nju sam tamo na kamenitoj obali Arnoa ugledao

lábujját épp hogy a vízbe mártotta

nožni prst tek je zamočila

s hogy két karjával egyensúlyozta magát

i kako sa dve ruke balansirala

várni lehetett máris elszáll

očekivao sam da će u jednom trenu

a fény hullámain.

na valovima svetlosti odlepršati.

Képzeljétek el, a déli napsütésben

Zamislite u podnevnom sunčanom sjaju

egy fiatal lány anyaszült meztelen

na golobradog probisveta kakav uticaj je ostavila

milyen hatással lehetett a csavargó kamaszra.

kao od majke rođena gola devojka.

A szédületek és emlékek örvényei egyszerre kiapadtak

Bujice zanosa i uspomena odjedanput su se osušile

egyetlen látható pontja ő volt a világnak

ona je bila jedina vidljiva tačka sveta

vonzott s a szeme pillantásával kényszerített rá

privlačila me i pogledom prisilila

hogy néki ajánljam fel mámorokkal és ábrándokkal

da moje ushićenjem i snovima prepuno srce

csordultig telt szívemet.

njoj ponudim.

S én oly tiszta hálával, mint egy borjú

I ja sa iskrenom zahvalnošću teleta

oly igaz burukkolással, mint egy árván maradt gerle

iskrenim gugutanjem usamljene grlice

előléptem a diófa mély árnyékából.

iz duboke sene oraha istupio.

Dicsértessék most

Neka bude hvaljena i sad

százszor megsebzett életem múlásakor is

prolaskom mog sto puta ranjenog života

a szép, mezítelen lányka messze, messze

ta daleka, daleka već iza stvarnosti postojeća

már túl a valóságon, hogy ott állt a part fövenyén

krasna, naga devojka, kako je na žalu obale stajala

s megajándékozott mindazzal

sa svime što je njena netaknuta golotinja

amije volt szűz mezítelenségében.

sadržala ohrabrila me.

Ó te mágikus kristály a torony hegyén

O ti magični kristalu na vrhu tornja

ó te hajladozó piros láng az éjszakában

o ti savijajući crveni plamenu u gluvo doba noći

ó te hajnali kék rózsa

o ti plavo ružo svanuća

dicsértessél mindörökké.

zavek hvaljena budi.