kiváncsian kukucskált az ódon
je između krošnji starih hrastova znatiželjno
tölgyek lombjai között Goethe úr házára
posmatrao kuću gospodina Getea
aki ezidő tájt itta reggeli kávéját
on je u to doba jutarnju kafu pijuckao
kávé után leült szivarozni
posle kafe cigaru zapalio
s a füst
i u skrovištu
rejtekében
dima
varázslatos mondatokat váltott Fausttal
sa Faustom jedinim njegovim prijateljem
egyetlen igaz barátjával
čarne misli izmenjivao
de ma már alig látott
ali tad je već jedva video
az utóbbi években különös betegség kinozta
u zadnje vreme neobična bolest ga je nagrizla
a tárgyakból vakitó fény szivárgott
oči su mu bili sa predmeta isijanom svetlošću
a szemhéjára
zaslepljeni
izzó kvarc és homokszemcséket fújt a szél
vetar je užarene mrvice kvarca i peska nosio
sa mnom ni o čemu ali stvarno ni o čemu
velem ő semmiről de tényleg semmiről
ne bi znao tako pričati
igy nem tudna beszélni
mislio je zavidno
gondolta irigyen
dok je iz levog džepa sitan komad mramora
miközben bal zsebéből apró márványdarabot
vadio i dahom zamaglio
vett elő és rálehelt
Reci Empedokle
Mondd Empedokles
kakvog me vidiš
milyennek látsz te engem
kao mladoženju
mint a vőlegényt
odgovorio je čovečuljak
felelte a kisöreg
na crnom odelu buket jasmina je imao
fekete öltönyén jázmincsokor
sa vitkim kistom je
kezében hajlékony ecsettel a halott
srebrnastim mlazom vode kitio
mennyasszony szemöldökére és szempilláira
obrve i trepavice mrtve neveste
ezüstös vizsugárt kever
varaš se Empedokle
tévedsz Empedokles
vredni prsti svilene rukavice
szorgalmas ujjak selyemkesztyűt
pletu na ruke kostura a uho plačnog dojenčeta
horgolnak a csontváz kezére s a síró csecsemőnek
zlatom kite
arannyal diszitik fülét
ali zalud
de mind hiába
jednog vetrovitog dana natovareni s tim igračkama
egy szeles napon e játékokkal megpakolva
počinjemo
szállni
se spuštati
kezdünk lefelé
kao dim u tamnoj butelji
mint a füst sötét palackban
kao mladi kritanac ko je među smrtonosnim rogovima
mint az ifjú krétai ki a halálos szarvak fölött
pogrešio korake
elhibázta a táncot
u mojoj ćeliji teška olovna ogledala se vrte
cellámban nehéz ólomtükrök forognak
njihov oštar sjaj
borotvafényük
prereže žile kucavice mojih cvetova
fölmetszi virágaim zöld ütőerét
Nad mnom
Fölöttem
na zidovima prljavih oluka
a csatornák szennyes falán
nepročitano
az utolsó titkosírás
sitna dlakava slova zla kobi
a balsors apró szálkás betűi sorakoznak
se nizaju
olvasatlanul