Harminckét éves lettem én – 

Trinta e dois anos em cima –

 meglepetés e költemény 

é uma surpresa esta rima

 csecse

qual graça

 becse:

sem graça:

ajándék, mellyel meglepem 

 e kávéházi szegleten 

prenda de que só dou fé

 magam

num canto deste café

 magam.

assim

Harminckét évem elszelelt

a mim.

 s még havi kétszáz sose telt. 

 Az ám,

Trinta e dois levou o vento

 Hazám!

sem por mês ir aos duzentos.

Lehettem volna oktató, 

É isto,

 nem ily töltőtoll-koptató 

País!

 szegény

 legény.

Podia ser professor,

De nem lettem, mert Szegeden 

não de penas gastador

 eltanácsolt az egyetem

brigão

 fura 

sem chão.

 ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért 

Mas ai que expulsou-me adrede

 a „Nincsen apám" versemért, 

da Faculdade em Szeged

 a hont

um tipo

 kivont

esquisito.

szablyával óvta ellenem. 

 Ideidézi szellemem 

Plo meu «Não tenho nem pai»

 hevét

veloz, bruto aviso cai,

 s nevét:

o sabre

„Ön, amíg szóból értek én, 

que abre

 nem lesz tanár e földtekén" – 

 gagyog

pla pátria, contra mim. Chama

 s ragyog.

do meu esp'rito a fúria insana

Ha örül Horger Antal úr,

tal como

 hogy költőnk nem nyelvtant tanul, 

seu nome:

 sekély

 e kéj -

«Você, enquanto eu for sério,

Én egész népemet fogom 

não dá aulas neste hemisfério» –

 nem középiskolás fokon 

estrilha

 taní

e brilha.

 tani!

Se o senhor Horger Antal se alegra

que o poeta não saiba a regra,

é tolo

consolo –

O meu povo inteiro eu,

não ao nível do liceu,

ensino

ensino!