Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,

Krećemo. U Jesen žurimo,

Vijjogva, sírva, kergetőzve,

Klikčući, plačući kružimo,

Két lankadt szárnyú héja-madár.

Dva jastreba umorna krila.

Új rablói vannak a Nyárnak,

Csattognak az új héja-szárnyak,

Leto nove pljačkaše ima,

Dúlnak a csókos ütközetek.

Huje nova jastrebova krila,

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,

Strasne ljubavne bitke besne.

Valahol az Őszben megállunk,

Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Iz Leta prognano, polećemo,

Ez az utolsó nászunk nékünk:

Negde u Jesen slećemo,

Egymás husába beletépünk

nakostrešeno, zaljubljeno.

S lehullunk az őszi avaron.

1906

Naš poslednji pir sad slavimo:

Kandžama jedno drugo ranimo

I na vlažan šušanj padamo.