Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,

Partimos em viagem, para o Outono,

Vijjogva, sírva, kergetőzve,

gritando e chorando, perseguindo-nos,

Két lankadt szárnyú héja-madár.

dois gaviões de asas fatigadas.

Új rablói vannak a Nyárnak,

Csattognak az új héja-szárnyak,

O céu de Verão vê novos salteadores

Dúlnak a csókos ütközetek.

e outras asas de gavião se elevam,

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,

outros beijos se encarniçam no combate.

Valahol az Őszben megállunk,

Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Acossados, nós, voamos longe do Verão.

Ez az utolsó nászunk nékünk:

Deter-nos-emos no Outono, algures,

Egymás husába beletépünk

amorosamente, plumas eriçadas.

S lehullunk az őszi avaron.

1906

Ali teremos nossas últimas núpcias,

ali cada um abrirá a carne do outro,

tombaremos nas estepes do Outono.