A mélyben néma, hallgató világok,
Schweigende, stumme Weiten in der Tiefe.
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
Die Stille heult. Ich schreie. Doch wer riefe
de nem felelhet senki rá a távol,
mir Antwort zu in diesem todumhauchten
a háborúba ájult Szerbiából
serbischen Land, des Täler blutig rauchten;
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
und du bist fern. Nur nachts durch meine Träume
s szivemben nappal ujra megtalálom,
klingt deine Stimme noch. In heiße Räume
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
des Herzens berg ich sie, ihr tags zu lauschen,
sok hűvös érintésü büszke páfrány.
indes um mich die schlanken Farne rauschen.
Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
Wann ich dich wiederseh, kann ich nicht wissen,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
du Hort, stark wie ein Psalm in Ärgernissen,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
wie Licht und Schatten schön! Ach, selbst mit blinden
most bujdokolsz a tájban és szememre
Augen würd ich unfehlbar zu dir finden;
belülről lebbensz, így vetít az elme;
die Landschaft birgt dich, doch von innen schwebst du
valóság voltál, álom lettél ujra,
mir vor das Aug, und unzerstörbar lebst du:
kamaszkorom kútjába visszahullva
Wirklichkeit warst, Traum wirst du, Wunderbare,
féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
erneut im Brunnen meiner Knabenjahre.
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
Voll Eifersucht dring ich in dich: Sag, liebst du
s az éber lét útjára visszahullva
mich? Und, am Gipfel meiner Jugend, gibst du
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
die Hand als Gattin mir? Ich hoff's; erneut im
csak messze vagy! Túl három vad határon.
Wachsein weiß ich: Du bist's: Ehfrau und Freundin,
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
nur fern bist du. Jenseits drei wilder Grenzen.
A csókjainkról élesebb az emlék;
Auch wird's September, bunt schon Kronen glänzen.
csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
Vergißt mich selbst der Herbst? Ins Ungewisse
bombázórajok húznak el felettem;
treib ich und schmeck noch taumelnd unsre Küsse.
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
An Wunder glaubt ich und vergaß sie. Lärmend
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
ziehn Bomber über uns. Am Himmel, schwärmend,
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
sah ich dein Augenblau - nun, unter Dröhnen
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
trübt es sich ein, und wild die Bomben sehnen
megjártam érted én a lélek hosszát,
zum Sturz sich droben. Ihnen trotzend leb ich
s országok útjait; bíbor parázson,
und bin gefangen, doch, glaub mir, bald schweb ich
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
zu dir und weiß, daß ich dich nicht verfehle.
majd át magam, de mégis visszatérek;
Für dich legt ich die Länge meiner Seele,
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
der Wege all zurück. Durch Purpurgluten,
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
wenn es so sein muß, durch brüllende Fluten
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
werd ich mich zaubern, daß zu dir ich finde,
a 2 x 2 józansága hull rám.
ich werde zäh sein wie am Baum die Rinde,
Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
mit wilder Männer Ruh werd ich aufwiegen
1944. augusztus-szeptember
Waffen und Macht; es lehrt die Not mich siegen
und die Gefahr, und hold wird Hoffnung schenken
die Nüchternheit des 2x 2 dem Denken.