Lassan, tünődve

Sakte, ettertenktsomt

Az ember végül homokos,

Til slutt er sletten trist og tom.

szomorú, vizes síkra ér,

szétnéz merengve és okos

En ødemark av myr og sand.

fejével biccent, nem remél.

Man ser seg ettertenksomt om.

Én is így próbálok csalás

nélkül szétnézni könnyedén.

Men tanken vandrer uten håp.

Ezüstös fejszesuhanás

játszik a nyárfa levelén.

Slik prøver også jeg mitt blikk.

A semmi ágán ül szivem,

Jeg sanser uten selvbedrag

kis teste hangtalan vacog,

köréje gyűlnek szeliden

en biles blinkende musikk

s nézik, nézik a csillagok.

som sølv på poppeltreets blad.

Vas-színű égboltban...

Jeg bor på Intethetens gren.

Vas-színű égboltban forog

a lakkos, hűvös dinamó.

Mitt hjertes kropp er uten lyd.

Óh, zajtalan csillagzatok!

Szikrát vet fogam közt a szó - -

En stjernehimmel mild og ren

Bennem a mult hull, mint a kő

betrakter dette øde hus.

az űrön által hangtalan.

Elleng a néma, kék idő.

Kard éle csillan: a hajam - -

Bajszom mint telt hernyó terül

elillant ízű számra szét.

Fáj a szívem, a szó kihül.

Dehát kinek is szólanék - -

1933. március