Lassan, tünődve

Lentement, pensivement…

Az ember végül homokos,

Enfin l’homme arrive au plateau

szomorú, vizes síkra ér,

Et consent à ce paysage

szétnéz merengve és okos

De tristesse, de sable et d’eau

fejével biccent, nem remél.

Sans espoir est sa tête sage.

Én is így próbálok csalás

A mon tour, je veux, m’allégeant,

nélkül szétnézni könnyedén.

Tout regarder avec franchise,

Ezüstös fejszesuhanás

L’éclair de la hache d’argent

játszik a nyárfa levelén.

Dans le fin peuplier se brise.

A semmi ágán ül szivem,

Dessus la branche du néant,

kis teste hangtalan vacog,

Mon cœur grêle tremble en silence,

köréje gyűlnek szeliden

Et les doux astres le voyant,

s nézik, nézik a csillagok.

Les doux astres vers lui s’avancent.

Vas-színű égboltban...

Dans le ciel couleur de fer

Vas-színű égboltban forog

Froid et laqué, un moteur vrille

a lakkos, hűvös dinamó.

Dans le ciel couleur gris de fer.

Óh, zajtalan csillagzatok!

Entre mes dents les mots scintillent.

Szikrát vet fogam közt a szó - -

Constellation, silence clair!

Bennem a mult hull, mint a kő

Comme une pierre dans le vide

az űrön által hangtalan.

Le passé tombe en moi. Et bleu,

Elleng a néma, kék idő.

Le temps s’enfuit muet, liquide.

Kard éle csillan: a hajam - -

Un glaive brille: mes cheveux.

Bajszom mint telt hernyó terül

Une chenille est ma moustache

elillant ízű számra szét.

Sur ma bouche elle va rampant.

Fáj a szívem, a szó kihül.

Mon cœur est dur, le mot se glacent

Dehát kinek is szólanék - -

Mais à qui confier mon tourment?

1933. március