Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Rifletti, dove entri ora, studioso,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Sui stracci, dall’umanità gettati,
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Con lettere cupe, come la notte
Leírva áll a rettentő tanulság:
Invernale, è vergata l’atroce lezione:
"Hogy míg nyomorra milliók születnek,
“Mentre per una vita in miseria nascono
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
In milioni, qualche migliaio potrebbe
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Aver la salvezza sulla terra, se sapesse
Használni tudnák éltök napjait."
Usare la mente divina e emozioni
Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
Angelici per i propri giorni di vita.”
Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Perché ‘sto pattume? Per pascolarci
Zabáltan elhenyéljük a napot?
Sopra come le pecore sull’erba? Perder’
Az isten napját! nemzet életét!
La giornata sazi di scienza vanesia?
Miért e lom? szagáról ismerem meg
Il giorno di Dio! la vita della nazione?
Az állatember minden bűneit.
Perché ‘sto pattume? riconosco tutti
Erény van írva e lapon; de egykor
Peccati dall’odore dell’uomo animale.
Zsivány ruhája volt. S amott?
Su questo foglio c’è scritto la virtù,
Az ártatlanság boldog napjai
Ma un tempo era la veste del brigante.
Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,
E di là? I giorni felici dell’innocenza,
Vagy egy dühös bujának pongyoláján.
Sull’abito strappato di una verginella,
És itt a törvény - véres lázadók
O sulla vestaglia d’una meretrice irata.
Hamis birák és zsarnokok mezéből
E qui la legge – sulle fogli d’un libro
Fehérre mosdott könyvnek lapjain.
Reso bianco, fatto con i vestiti dei
Emitt a gépek s számok titkai!
Ribelli sanguinari, giudici falsi e tiranni.
De akik a ruhát elszaggaták
Qui i segreti delle macchine e dei numeri!
Hogy majd belőle csínos könyv legyen,
Ma coloro, che i vestiti hanno logorato,
Számon kivül maradtak: Ixion
Per trasformarli in libri belli un giorno,
Bőszült vihartól űzött kerekén
Loro son fuori questione: vorticano in
Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.
Eterno nella spira della miseria, inseguite
Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;
Dal Vento furioso, sulla ruota di Issione.
A csillagászat egy vak koldus asszony
Sul letto del folle, testa saggia sogna;
Condráin méri a világokat:
L’astronomia misura i mondi sui
Világ és vakság egy hitvány lapon!
Cenci di una mendicante cieca:
Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből
Mondo e cecità su uno scadente foglio!
S most a szabadság és a hősi kor
Le vesti dei prigionieri e vili mutati
Beszéli benne nagy történetét.
In libro, ora la libertà e l’era eroica
Hűség, barátság aljas hitszegők
Racconta in esso la grande storia.
Gunyáiból készült lapon regél.
Fedeltà, l’amicizia favoleggiano sul fogli
Irtózatos hazudság mindenütt!
Fatti dai panni dei infami traditori.
Az írt betűket a sápadt levél
“Ovunque ‘sta terribile menzogna!”
Halotti képe kárhoztatja el.
L’immagine mortuario del foglio
Országok rongya! könyvtár a neved,
Pallido, fanno dannare le lettere vergate.
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Stracci dei paesi! Tuo nome è biblioteca,
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
Ma dov’è il libro che porta alla meta?
A könyvek által a világ elébb?
Dov’è la felicità della parte più grande?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Sarà avanzato il mondo grazie ai libri?
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
Avanzava, e la scoria dei suoi popoli
S a rongyos ember bőszült kebele
Gloriosi diveniva sempre più orribile,
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
E il petto dell’uomo furioso alitava
De hát ledöntsük, amit ezredek
Pestilenza sulla famosa nazione.
Ész napvilága mellett dolgozának?
Dobbiamo dunque abbattere ciò, che nei
A bölcsek és a költők műveit,
Millenni, la mente umana aveva creato?
S mit a tapasztalás arany
Le opere dei saggi, dei poeti, e tutto
Bányáiból kifejtett az idő?
Quel, che il tempo aveva estratto dalla
Hány fényes lélek tépte el magát,
Miniera dell’oro dell’esperienza?
Virrasztott a sziv égő romja mellett,
Quante anime luminose si son immolate,
Hogy tévedt, sujtott embertársinak
Vegliate presso le rovine del cuore
Irányt adjon s erőt, vigasztalást.
Ardente, per dar forza e consolazione
Az el nem ismert érdem hősei,
Ai suoi compagni afflitti e smarriti.
Kiket - midőn már elhunytak s midőn
Gli eroi del merito non riconosciuti,
Ingyen tehette - csúfos háladattal
Coloro – che dopo la loro morte,
Kezdett imádni a galád világ,
Quando non costava più niente –
Népboldogító eszmék vértanúi
Il mondo infame con la meschina
Ők mind e többi rongykereskedővel,
Riconoscenza incominciò ad adorare,
Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,
Martiri delle idee esaltanti, tutti
Rosz szenvedélyek oktatóival
Insieme ai mercanti dei stracci,
Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -
Queste teste noiose – con i cuori putridi,
Egy máglya üszkén elhamvadjanak?
Con gli istruttori delle passioni malefici,
Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,
Loro tutti insieme – i buoni a causa dei
Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,
Cattivi – sul falò devono incenerirsi?
Oly fényes elmék a sár fiait
Oh no, no, quel, che dissi, era dolore,
A sűlyedéstől meg nem mentheték!
Che la fatica di tante anime risolute,
Hogy még alig bír a föld egy zugot,
Tante menti lucidi, non possono salvare
Egy kis virányt a puszta homokon
I figli del fango dal sprofondamento!
Hol legkelendőbb név az emberé,
La terra malapena possiede, nel
Hol a teremtés ősi jogai
Mezzo del deserto, un piccolo angolo,
E névhez "ember!" advák örökűl -
Un pezzo di terra fiorita, dove il nome
Kivéve aki feketén született,
Dell’uomo è il valore più grande,
Mert azt baromnak tartják e dicsők
Dove i diritti della creazione son
S az isten képét szíjjal ostorozzák.
Attribuito come eredità “all’uomo.”
És mégis - mégis fáradozni kell.
Eccetto coloro, che son nati neri,
Egy újabb szellem kezd felküzdeni,
Loro son considerati bovini da questi
Egy új irány tör át a lelkeken:
Illustri, e frustano l’immagine di Dio.
A nyers fajokba tisztább érzeményt
Eppure – eppure bisogna sforzarsi.
S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
Uno spirito nuovo apre strada verso alto,
Hogy végre egymást szívben átkarolják,
E nelle anime spalanca novi orizzonti:
S uralkodjék igazság, szeretet.
Innestare sentimenti più puri nelle
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Razze rozze, idee più fruttuose,
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
Che infine s’abbraccino nei cuori,
Testvérim vannak, számos milliók;
E regni la verità e l’amore.
Én védem őket, ők megvédnek engem.
E nella sua casupola anche l’ultimo
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
Plebe possa dire: non sono solo!
Ez az, miért csüggedni nem szabad.
Ho dei fratelli, diversi milioni,
Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Io li difendo, loro difendono me.
Agyunk az ihlett órákban teremt.
Destino, io non ti temo, qualsiasi
S ha összehordtunk minden kis követ,
Cosa tu voglia, io non m’arrendo.
Építsük egy újabb kor Bábelét,
Deponiamo con diligenza certosina, ciò
Míg oly magas lesz, mint a csillagok.
Che nelle ore dell’estro crea la mente.
S ha majd benéztünk a menny ajtaján,
E se tutte le pietre son ammassate,
Kihallhatók az angyalok zenéjét,
Costruiamo il Babele dell’era nuova,
És földi vérünk minden csepjei
Finché sarà alto come le stelle,
Magas gyönyörnek lángjától hevültek,
E quando avremo guardato dentro
Menjünk szét mint a régi nemzetek,
Il paradiso, ascoltato musica angelica,
És kezdjünk újra tűrni és tanulni.
Ogni goccia del nostro sangue umano
Ez hát a sors és nincs vég semmiben?
Ferve dalla fiamma del piacere elevato,
Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal
Disperdiamoci come i popoli antichi,
S meg nem kövűlnek élő fiai.
Ricominciamo a tollerare e imparare.
Mi dolgunk a világon? küzdeni,
È questo il destino, non avrà mai fine?
És tápot adni lelki vágyainknak.
Nessun fine prima che s’estingua la terra,
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
E i suoi figli viventi non diventano pietre.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
Cos’è il nostro compito sulla terra? Lottare
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
E dare linfa ai desideri delle nostre anime.
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Siam uomini, figli della terra e del cielo.
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
L’anima nostra sono le ali, che ci elevano
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Al cielo, ma noi invece di tendere all’insù,
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Ci annoiamo, e come uccelli ignobili
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Vivacchiamo nel fango della pestilenza?
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
Cos’è il nostro compito sulla terra? lottare
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Secondo le nostre forze per nobili obiettivi.
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Davanti a noi è il destino d’una nazione.
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Se l’avremo estratto dall’abisso profondo,
Köszönjük élet! áldomásidat,
E presso lo spirito combattivo abbiamo
Ez jó mulatság, férfi munka volt!
Raggiunto il punto più alto acessibile,
Potremmo dire tornando alla polvere dei
1844
Nostri avi: grazie vita! per le tue benedizioni,
È stato divertente, lavoro degno d’un uomo!
1844