1
1
En la luminosa roca estoy sentado.
Itt ülök csillámló sziklafalon.
Vuela la suave brisa
Az ifju nyár
del joven verano
könnyű szellője, mint egy kedves
igual que la tibieza de una dulce cena.
vacsora melege, száll.
Al silencio acostumbro
Szoktatom szívemet a csendhez.
mi corazón (no es tan difícil).
Nem oly nehéz -
Todas las cosas desaparecidas en torno mío se reúnen mi cabeza se inclina, y cuelga
idesereglik, ami tovatűnt,
mi mano.
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
Contemplo la crin de las montañas.
Nézem a hegyek sörényét -
Brilla en todas las hojas
homlokod fényét
la llama de tu frente.
villantja minden levél.
En el camino, nadie, nadie.
Az úton senki, senki,
Miro cómo tu falda
látom, hogy meglebbenti
ondea al viento.
szoknyád a szél.
Bajo los frágiles follajes
És a törékeny lombok alatt
tiemblan fugaces tus cabellos,
látom előrebiccenni hajad,
vibran tus blandos senos un instante
megrezzenni lágy emlőidet és
y, mientras el arroyuelo Szinva corre,
- amint elfut a Szinva-patak -
miro surgir una vez más
ím újra látom, hogy fakad
en los guijarros redondos y blancos
a kerek fehér köveken,
de tus dientes, la sonrisa de un bada.
fogaidon a tündér nevetés.
2
2
Óh mennyire szeretlek téged,
¡Oh cuanto te amo,
ki szóra bírtad egyaránt
a ti que has logrado hacer hablar a la vez
a szív legmélyebb üregeiben
a la intrigante soledad
cseleit szövő, fondor magányt
que está tejiendo su trama
s a mindenséget.
en los resquicios más profundos del corazón,
Ki mint vízesés önnön robajától,
y a todo el Universo!
elválsz tőlem és halkan futsz tova,
míg én, életem csúcsai közt, a távol
Tú, como una cascada huye de su ruido,
közelében, zengem, sikoltom,
me abandonas y corres silenciosamente,
verődve földön és égbolton,
mientras yo, entre las cumbres de mi vida,
hogy szeretlek, te édes mostoha!
próximo a la lejanía,
3
retumbo, chocando en la tierra y en el cielo,
Szeretlek, mint anyját a gyermek,
y grito que te amo,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
¡mi dulce madrastra!
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
3
Szeretlek, mint élni szeretnek
Te amo como el niño ama a su madre,
halandók, amíg meg nem halnak.
como las mudas fosas a sus profundidades.
Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
Te amo como las salas a la luz,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
como el espíritu al fuego y el cuerpo al descanso.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
Te amo como los mortales aman la vida,
ösztöneimmel belemartalak,
hasta que mueren.
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.
Tus movimientos, tus palabras, todas tus sonrisas,
A pillanatok zörögve elvonulnak,
acojo como la tierra los objetos que caen.
de te némán ülsz fülemben.
En mi imaginación mis instintos te penetran
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
como al metal los ácidos.
de te megálltál szememben.
En mi mente tu imagen hermosa y amada, tu ser,
Ízed, miként a barlangban a csend,
colma todas las cosas esenciales.
számban kihűlve leng
s a vizes poháron kezed,
Los instantes pasan, ruidosos,
rajta a finom erezet,
y en mis oídos tú estás muda.
föl-földereng.
Las estrellas descienden y caen,
4
pero tú te detuviste en mis ojos.
Óh, hát miféle anyag vagyok én,
Tu sabor, como el silencio en una gruta,
hogy pillantásod metsz és alakít?
flota enfriándose en mi boca.
Miféle lélek és miféle fény
Y sobre el vaso de agua tu mano
s ámulatra méltó tünemény,
con sus venas tan finas
hogy bejárhatom a semmiség ködén
que apenas se vislumbran.
termékeny tested lankás tájait?
S mint megnyílt értelembe az ige,
4
alászállhatok rejtelmeibe!...
¡Oh!, ¿qué materia soy yo
Vérköreid, miként a rózsabokrok,
que tu mirada me corta y me transforma?
reszketnek szüntelen.
¿Qué alma y qué luz
Viszik az örök áramot, hogy
y qué fenómeno de asombros,
orcádon nyíljon ki a szerelem
que pudo recorrer en la niebla de la nada
s méhednek áldott gyümölcse legyen.
los paisajes sinuosos de tu fértil cuerpo?
Gyomrod érzékeny talaját
a sok gyökerecske át meg át
Y como el verbo en una mente abierta,
hímezi, finom fonalát
yo puedo descender a sus misterios.
csomóba szőve, bontva bogját -
Tu red sanguínea, como los rosales,
hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját
tiembla sin cesar.
s lombos tüdőd szép cserjéi saját
Ella conduce la corriente eterna
dicsőségüket susogják!
para que surja el amor en tu rostro,
Az örök anyag boldogan halad
para que tu matriz tenga un fruto bendito.
benned a belek alagútjain
El suelo sensible de tu vientre
és gazdag életet nyer a salak
está bordando de raíces pequeñitas, hilos finísimos,
a buzgó vesék forró kútjain!
que se anudan y desanudan
Hullámzó dombok emelkednek,
para que las células que tus humores recojan sus
csillagképek rezegnek benned,
enjambres,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
para que los bellos arbustos de tus frondosos pulmones
sürög millió élő állat,
canten sus propias glorias.
bogár,
hinár,
La eterna materia pasa felizmente
a kegyetlenség és a jóság;
a través de tu cuerpo, por los túneles de tus intestinos,
nap süt, homályló északi fény borong -
y la escoria recibe una vida plena
tartalmaidban ott bolyong
en los pozos ardientes de tus férvidos riñones.
az öntudatlan örökkévalóság.
Colinas onduladas se levantan,
5
constelaciones se estremecen en ti.
Mint alvadt vérdarabok,
Lagos se mueven, fábricas trabajan,
úgy hullnak eléd
hormiguean un millón de animales vivientes,
ezek a szavak.
el insecto
A lét dadog,
y el alga,
csak a törvény a tiszta beszéd.
la bondad y la crueldad;
De szorgos szerveim, kik újjászülnek
un sol brilla, se nubla una aurora boreal.
napról napra, már fölkészülnek,
En tu sustancia se desplaza, errante,
hogy elnémuljanak.
la inconsciente eternidad.
De addig mind kiált -
Kit két ezer millió embernek
5
sokaságából kiszemelnek,
Como coágulos de sangre
te egyetlen, te lágy
caen hacia ti
bölcső, erős sír, eleven ágy,
estas palabras.
fogadj magadba!...
Tartamudea la existencia.
(Milyen magas e hajnali ég!
Sólo la ley es un claro discurso.
Seregek csillognak érceiben.
Mis órganos laboriosos, que día tras día
Bántja szemem a nagy fényesség.
me dan vida, ya se preparan
El vagyok veszve, azt hiszem.
a callar para siempre.
Hallom, amint fölöttem csattog,
Pero todos clamarán hasta entonces.
ver a szivem.)
¡Oh, tú, escogida entre la multitud
6
de dos mil millones de seres humanos;
(Mellékdal)
oh, tú, la única,
(Visz a vonat, megyek utánad,
suave cuna, recia tumba, lecho vivo,
talán ma még meg is talállak,
acógeme en ti!
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:
(¡Qué alto está el cielo del amanecer!
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
En sus minerales relucen ejércitos.
Ime a kendő, törülközz meg!
El gran resplandor deslumbra mis ojos.
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Sé bien que estoy perdido.
Ahol én fekszem, az az ágyad.)
Escucho cómo chirría y palpita sobre mí
mi corazón.)
6
Canción añadida
Me lleva el tren y yo sigo tus pasos
Tal vez hoy mismo estés entre mis brazos
y tal vez se enfriará mi rostro ardiente
o tal vez tú me digas suavemente:
“Te espera el agua tibia, ve a bañarte.
Toma la toalla, puedes ya secarte.
La carne se está friendo, te hartará.
Donde mi lecho está, tu cuerpo está."