Ak sa na to budíš, že vankúš máš studený

Ha arra ébredsz, hogy hideg a párnád,

a nemáš dôvod obliecť si nohavice,

és nincs miért nadrágot húznod,

ak sa na to budíš, že ďalší deň

ha arra ébredsz, hogy egy újabb napot

musíš dajako odbiť

kell elütnöd valahogy

za nič, pre nikoho,

semmiért, senkiért,

keď sa na to budíš, že sa ti žalúdok zdvíha

ha arra ébredsz, hogy émelyeg gyomrod

od nespočetných gebuzín

az évekkel korábban elfogyasztott

spotrebovaných pred rokmi,

töméntelen kotyvaléktól,

nuž, ak sa na to budíš, že sú úplne márne

nos, ha arra ébredsz, hogy végleg hiába

všetky pokusy,

minden kisérlet,

lebo predsa nemáš kde sa vrátiť

mert hisz nincs hova visszatérned,

a noc je horším útočiskom

az éjszaka pedig rosszabb menedék,

ako posledný útulok,

mint az utolsó menhely,

kde aspoň blchy a vši

ahol legalább a bolhák és a tetvek

žijú svoj život,

élik világukat,

vravím, ak sa na to budíš,

mondom, ha arra ébredsz,

že v blížiacej sa tme zaspať bojíš sa,

hogy elaludni is félsz a közelgő sötétben,

potom sa aspoň nechvastaj:

akkor legalább ne hencegj:

hľa – vydržal si.

íme – kibírtad.

Neskorá hrdinskosť je bezvýznamná,

Semmi értelme a kései hősködésnek,

pozri sa do slnka,

nézz a napba,

iskrami srš osamote,

szikrázz magadban,

nech ťa požičané ohne nepália.

kölcsöntüzek ne égessenek.

Vtedy azda ešte niekto s tebou

Akkor talán még veled mehet

môže ísť

valaki

spomedzi taktiež

a szintén megalázottak

pokorených.

közül.