Ten, kto žije vraví a vysoko chodí,

Azt mondja aki él és fenn járkál,

nevedno ani to, že dokedy

azt sem tudni, hogy meddig

vládze. Vari na cetlík napísal,

bírja. Talán felírta valami kis papírra,

vo vačku nosí, ten, kto žije,

a zsebében hordja, aki él,

že dokedy. Azda niekto, kto

hogy meddig. Talán van, aki

tudja, és remeg, mintha

akoby od lásky chveje sa,

a szerelemtől. Talán ha kibírnánk

pozná. Azda keby sme vydržali

nem keresni és nem találni semmit.

nehľadať a nenachádzať nič.

Azt mondja akire süt a nap, Uram

Ten, na koho slnko svieti vraví, Pane

rám süt a te napod, miránk süt

tvoje slnko na mňa svieti, na nás svieti

ez a nap. Vagy így hallgat

tovább, és senkihez se szól, nem

toto slnko. Alebo takto mlčí

megy, megáll, néz, vagy nem is

ďalej, a nikomu sa neprihovorí,

néz, csak hallgat. Nem látja,

nejde, zastane, nazerá, či ani

micsoda fekete is az a nap.

nenazerá, len mlčí. Nevidí,

Azt mondja aki él, hogy lenni csak,

aké čierne to slnko je.

egy kicsit is lenni, azt nem lehet.

Az élők, ahogy vannak, lépkednek

Ten, kto žije vraví, že byť len,

csak, mint a gép. És lépnek úgy,

aspoň trochu byť, možné nie je.

mint a gép. Mint a gép, Uram.

Živí, ako sú, kráčajú

iba, ako stroj. A kráčajú tak,

ako stroj. Ako stroj, Pane.