Dom je skoro na spadnutie,

Mint elátkozott királyfi

šúpe sa už vakovka,

Túl az Óperencián,

a vietor vždy s kusom šindľa,

Él magában falujában

bohviekde sa potĺka;

Pató Pál úr mogorván.

opravme to, bo dnes-zajtra

Be más lenne itt az élet.

cez pôjd vstúpi slnko-hosť.

Ha egy ifjú feleség...

Odsekne pán Pató na to:

Közbevágott Pató Pál úr:

„Eh, nehorí, času dosť!“

"Ej, ráérünk arra még!"

Spustla záhrada, no krásne

oráčina prekvitá,

Roskadófélben van a ház,

slepý mak sa na nej rodí,

Hámlik le a vakolat,

celá je ním pokrytá.

S a szél egy darab födéllel

Kdeže hlivie toľký bíreš?

Már tudj' isten hol szalad;

Pluh si nevie povinnosť?

Javítsuk ki, mert maholnap

Odsekne pán Pató na to:

Pallásról néz be az ég...

„Eh, nehorí, času dosť!“

Közbevágott Pató Pál úr:

Mentieka a nohavice,

"Ej, ráérünk arra még!"

všetko v stave takom zlom,

že by boli ledva súce

Puszta a kert, e helyett a

na sieť proti komárom;

Szántóföld szépen virít,

súkno máme, krajčír príde,

Termi bőven a pipacsnak

ušiť, to je maličkosť...

Mindenféle nemeit.

Odsekne pán Pató na to:

Mit henyél az a sok béres?

„Eh, nehorí, času dosť!“

Mit henyélnek az ekék?

Tak svoj život preživorí;

Közbevágott Pató Pál úr:

aj keď mnoho-premnoho

"Ej, ráérünk arra még!"

zdedil bol po otcoch svojich,

nemá nikdy ničoho.

Hát a mente, hát a nadrág,

Ale to nie jeho chyba;

Úgy megritkult, olyan ó,

tu je vinou maďarskosť.

Hogy szunyoghálónak is már

Veď je heslom v jeho vlasti:

Csak szükségből volna jó;

„Eh, nehorí, času dosť!“

Híni kell csak a szabót, a

Posztó meg van véve rég...

Közbevágott Pató Pál úr:

"Ej, ráérünk arra még!"

Életét így tengi által;

Bár apái nékie

Mindent oly bőven hagyának,

Soha sincsen semmije.

De ez nem az ő hibája;

Ő magyarnak születék,

S hazájában ősi jelszó:

"Ej, ráérünk arra még!"