Krećemo. U Jesen žurimo,

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,

Klikčući, plačući kružimo,

Vijjogva, sírva, kergetőzve,

Dva jastreba umorna krila.

Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,

Leto nove pljačkaše ima,

Csattognak az új héja-szárnyak,

Huje nova jastrebova krila,

Dúlnak a csókos ütközetek.

Strasne ljubavne bitke besne.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,

Valahol az Őszben megállunk,

Iz Leta prognano, polećemo,

Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Negde u Jesen slećemo,

Ez az utolsó nászunk nékünk:

nakostrešeno, zaljubljeno.

Egymás husába beletépünk

S lehullunk az őszi avaron.

Naš poslednji pir sad slavimo:

1906

Kandžama jedno drugo ranimo

I na vlažan šušanj padamo.