Veliki rukavi vazduha.
Előbb csak a levelek ritkulnak meg, csak
Vazduh na što ptica i
Egy-egy levél között lesznek nagyobb és
ornitologija čvrsto se naslanja,
Nagyobb szünetek, előbb csak a levelek,
krilo na rutavim ivicama argumenata,
Majd az üzenetek is kimaradnak fokozatosan,
krošnje nepreglednih posledica
Miután elmaradnak a mindennapi beszélgetések,
minutnog neba,
Aztán a távolsággal együtt, a több óra
stabla žive pare, uspinju se kao
Eltéréssel együtt összezavarodik minden,
žudnja na gornju krošnju,
Hogy mikor volt nappal és mikor éjszaka,
svaki minut dvadeset puta
S mikor érhették volna utol egymást a térben...
udisati injem posute, velike anđele.
A napok jönnek-mennek, elszaladnak,
A dole je teg. Na ravnini velika,
Aztán a hetek, hónapok is, az elején még
nepomična truskanja brda od gromada,
Oly nagyon várt találkák, az oly nagy
vrhovi i stenoviti grebeni se
Körültekintést, egyeztetést kívánó, ilyen-
napinju, na kolenima stoje,
Olyan időközönkénti találkozások is elmaradnak
biste geologije,
A nagyon-nagyon messziről egymás felé tartók
dumača je trenutačno opuštanje pažnje,
Között hol ezért, hol azért, aztán már az
pa opet blokovi i forme,
Emlékek is kezdenek lassacskán megfakulni,
od vapnenih kostiju do obrisa
Elmosódni kezd a vállak íve, az arc képe, a
u kamen zgužvana istovetnost.
Mosoly, elsuhan a hang az ájerben valahová...
Između neba i zemlje.
Hosszú hónapok múlva tudja csak meg, hogy
Prelomi stena.
Az élet egyre mélyebb nagyvilági erdejénben,
Kako prozirne rude sunca
A világ egy másik, végtelenen túli felében
skoro u sebi, kamen u metal,
Hogyan is és miként is volt, van, hogy éppen
ako marva gazi, dime papci,
Mit csinált, merre járt, mivel töltötte idejét
i gore iznad stena dimne trake
Az utóbbi egy-két-három hétben, hónapban,
užarenih kopita kruže,
S ha változott, hát mi volt, ami azóta nagyon
pa noć u pustinji,
Jelentősen a most mát külön életében, csak egy-
noć kako gasi i do jezgre kamene
Egy ritka levélből, egy-egy sebet feltépő, kósza
suštine seže, noć ispod tačke ledišta,
Esemesből, aprócska, finom jelzésból csupán...
i kako se hrskavice, zglobovi,
kamene ploče kidaju i cepaju
kad nepreglednost napinju,
u rasparanom bunilu
svakodnevni nemi gromovi
belog i crnog –
Između neba i zemlje.
Kidanja, cepanja,
vizije, nedostatak vode,
nerasčlanjena vaskrsnuća,
nesnosne napetosti okomitog
između gore i dole –
Podneblja. Uslovi.
Između. Kamen. Tragovi tenkova.
Na rubu pustare pojas crne trstike,
napisano u dva reda, u jezero, na nebo,
sustavi znakova dve tamne ploče,
akcenti zvezda –
Između neba i neba.