Ako se na to budiš, da ti je jastuk hladan

Ha arra ébredsz, hogy hideg a párnád,

i nemaš zašto da se obučeš ,

és nincs miért nadrágot húznod,

ako se na to budiš, da moraš još jedan dan

ha arra ébredsz, hogy egy újabb napot

nekako provesti

kell elütnöd valahogy

zbog ničega i nikoga,

semmiért, senkiért,

ako se na to budiš, da ti se povraća

ha arra ébredsz, hogy émelyeg gyomrod

zbog ranije potrošenih užasnih

az évekkel korábban elfogyasztott

količina bućkuriša,

töméntelen kotyvaléktól,

dakle, ako se na to budiš, da je uzaludan

nos, ha arra ébredsz, hogy végleg hiába

svaki pokušaj

minden kisérlet,

jer nemaš kud se vratiti

mert hisz nincs hova visszatérned,

a noć je gore skrovište

az éjszaka pedig rosszabb menedék,

od zadnjeg skrovišta

mint az utolsó menhely,

gde makar buve i vaške

ahol legalább a bolhák és a tetvek

žive svoj život,

élik világukat,

kažem, ako se na to budiš

mondom, ha arra ébredsz,

da se bojiš zaspati u nastupajućem mraku,

hogy elaludni is félsz a közelgő sötétben,

onda se bar ne razmeći:

akkor legalább ne hencegj:

evo – izdržao sam.

íme – kibírtad.

Poznom junačenju nema mesta,

Semmi értelme a kései hősködésnek,

pogledaj u sunce,

nézz a napba,

iskre u sebi budi,

szikrázz magadban,

tuđe vatre nek te ne prže.

kölcsöntüzek ne égessenek.

Onda, možda, još može s tobom poći

Akkor talán még veled mehet

neko

valaki

od isto tako

a szintén megalázottak

poniženih.

közül.